Volt egyszer egy fesztivál
A hangulat forrt. A zene ment a háttérben mindig valami más. A legtöbben megálltak és táncoltak, vagy egyszerűen jól érezték magukat, vagy atom részegek voltak nappal. Lara a legjobb barátnőm, valahol Bálinttal a barátjával a tömegben elvegyült. Ati, Kitti, Kinga, Brenda Konrád és én a sátrainknál voltunk, és beszélgettünk. Mi voltunk az a csapat, aki hozott magával Kintről kaját, hogy ne kelljen annyit költekezni. Magyarul mindenki jött még egy plusz táskával amiben csak kaja volt. Egy napos jegyünk volt, de mivel a csapatban 5 olyan lány volt aki annyit evett amennyi egy nagyobb családnak elég két hétre legalább, így muszáj volt. Szeretünk enni, na és mi azok között a szerencsések között vagyunk akien nem látszik meg.
- Gyerekek csinálni kéne még valamikor ilyen hasonló összejöveteleket. - mondta Ati, és a legtöbben helyeselték. Én és Konrád nem nagyon tulajdonosított figyelmet a kérdésnek mivel mindketten a telefonunkon lógtunk. Pötyögök a titkos Naplómba ami egy ilyen telepíthető nyüvek hirtelen eltűnik a kijelző a kezeim közül.
- Hé - mordultam fel. Kitti kezében volt.
- Mit szóltok?
- Mire? - kérdeztük egyszerre a szintén dühös Konráddal.
- Hát arra, hogy szilveszterkor Atiéknál buli. Tudjátok az az igazi.
- Nekem mindegy - vontam vállat.
- Detto.
- Akkor ezt megbeszéltük - mosolygott a lány és vissza adta a telefonokat. Mikor feloldottam egy beszélgetéssel találtam szembe magam.
Konrád: Detti ennek véget kell vetni, nekem ez nem megy.
Betti: Most komolyan szakítasz velem? *sírós emoji*
Konrád: Igen, és lehetőleg hagyj is békén. Kösz.
Ennyi volt a beszélgetés, nagyon fel sem tudtam, fogni a látottakat, mert Konrád kapta is ki a kezemből mikor rájött, hogy nem a sajátját tartja a kezében.
- Elolvastad? - kérdezte a srác.
- Nem - vágtam rá kapásból.
- Helyes - bólintott, majd elvonult be a sátrába. Utána akartam szólni, hogy az én telefonom hol van, de mivel megláttam, a pokrócon így nem tettem fel a kérdést. Feloldottam a saját telefonomat, és láttam egy nem oda illő sort.
Ötkor Amerikában.
Kettőt pislogtam hátha eltűnik és csak oda képzeltem, de nem ott volt feketén fehéren.
- Berni hahó? Élsz még? - ült le mellém Kinga én pedig villámgyorsasággal zártam be az app -ot.
- Persze, persze jól vagyok. - mosolyogtam és bemásztam a sátorba. Megnéztem az időt ami 4:05 percet mutatott. Elkezdtem össze pakolni a cuccaimat, mert megígértem apuéknak, hogy 8 előtt vagy a körül haza érek és miután találkoztam Konráddal, tiplizek. Óra 33-as vonattal fogok haza menni mert arra lesz buszom szóval, sietnem kell majd mert a vonatállomásig el is kéne jutnom.
Gyorsan bedobáltam a cuccaimat a táskámba, és nagy nehezen össze húztam a cipzárját, majd ráültem, egy "Én győztem köcsög" nézéssel, és gondolattal. Megnéztem az időt, 4:45 volt.
- Bassza meg ilyen hamar telik az idő? Why?
- Berni, te magadban beszélsz? - néz be hozzám Ati.
- Nem, neem biztos hallucinálsz Attila. - veregetem meg a vállát és magam után vonszolva a táskám mentem ki a sátorból. A szerencsém az volt, hogy a sátor nem az enyém hanem Kingáé és nem kell az össze szedésével bajlódnom. Elindultam Amerikába.
20 perc kellett ahhoz, hogy oda érjek a kontinenshez,de mentségemre legyen, hogy egy baromi nehéz táskát cipelte. Ahogy egyre közeledtem, láttam Konrádot. Az arcán meglepettséget véltem felfedezni. Aztán gyorsan oda futott hozzám és elvette a csomagomat.
- Szia. - köszönt. Hallottam a hangjában az idegességet.
- Szia. - köszöntem én is. - Miért kellett idejönnöm? Csak azért mert el kell érnem a következő vonatot, és messze van az állomás. - hadartam mert, ha őszinte akarok lenni mert nekem egy picit, furi volt a szitu.
Konrád állt, nem szólt semmit. A földet nézte. Elővettem a telefonom, csekkoltam, hogy mennyi az idő. A kijelző 5:10 mutatott szóval most kellene elindulnom.
- Figyelj, Konrád nekem indulnom kell... - ahogy kimondtam a szemembe nézett és megcsókolt. Kikerekedtek a szemeim, de visszacsókoltam. Levegőért kapkodva váltunk szét. Az én arcomon meglepettség és zavarodottság tükröződött, a velem szemben lévő srác arca csak úgy ragyogott, a szemei csillogtak.
- Én is megyek. - mondta és felvette a hátizsákját és az én sporttáskámat.
- De.... neked még van két napra jegyet. - mutattam a karján lévő szalagra.
- Nem baj. - mosolygott. - Haza megyek. Veled. - Ahogy rám nézett kávébarna szemeivel, az összes csontom felmondta elméletben a szolgálatot és elolvadtam teljesen. Az igazság az, hogy ez nagyon gáz, de ez van.
Elindultunk ki, a fesztivál területéről, közben írtam a csoportba, hogy Konráddal leléptünk.
Kinga: Mii? Mi a f*sz? Neee!!! Gyerekek mondjátok, h vicceltek pls.
Ati: Neee.... a Korni lelépett.
Kitti: De még volt két napotok nem, hello?
Berni: Nekem nem.
Konrád: Nekem volt, de eljöttem. Amúgy Ati... Mi az,hogy Korni?
Ati: A két név egyesítése. Tudod. Berni + Konrád = Korni. Vagy a Bernrád az jobb?
Konrád: Nem.
Közben ott tartottunk, hogy óra 20 volt és legalább még egy 15 perces séta állt előttünk. Lemondtam arról, hogy elérjük a vonatot. Mentünk tovább miközben egy ismerős kocsi hajtott el a mi irányunkba. Megnéztem a rendszámát, aztán elkezdtem eszeveszetten kalimpálni. A sofőr nem látott meg, így inkább elővettem a mobilom és tárcsáztam a bátyámat.
- Mondjad, Bern. - hallottam meg a hangját.
- Épp most hajtottál el mellettünk Ricsi.
- Mi a.... - hallottam, hogy satuféket, nyom. - Azonnal ott vagyok.
- Oké. - mondtam és leraktam. - Szerveztem taxit. - mosolyogtam a málhás szamárra.
- Cica, el nem tudod képzelni milyen boldog vagyok.
- Cica? - néztem rá értetlenül, miközben megállt mellettünk a fekete Opel.
- Pattanjatok be. - mondta lehúzott ablakon keresztül Ricsi.
- Nem kell kétszer mondanod. - mondta Konrád. Bepakoltuk a csomagtartóba a táskákat, mi pedig, be ültünk a hátsóülésekre. Kényelmesen befészkeltem magam, és felkészültem a 3 órás útra ami ránk várt, amit én alvással fogok tölteni.
- Gyerekek csinálni kéne még valamikor ilyen hasonló összejöveteleket. - mondta Ati, és a legtöbben helyeselték. Én és Konrád nem nagyon tulajdonosított figyelmet a kérdésnek mivel mindketten a telefonunkon lógtunk. Pötyögök a titkos Naplómba ami egy ilyen telepíthető nyüvek hirtelen eltűnik a kijelző a kezeim közül.
- Hé - mordultam fel. Kitti kezében volt.
- Mit szóltok?
- Mire? - kérdeztük egyszerre a szintén dühös Konráddal.
- Hát arra, hogy szilveszterkor Atiéknál buli. Tudjátok az az igazi.
- Nekem mindegy - vontam vállat.
- Detto.
- Akkor ezt megbeszéltük - mosolygott a lány és vissza adta a telefonokat. Mikor feloldottam egy beszélgetéssel találtam szembe magam.
Konrád: Detti ennek véget kell vetni, nekem ez nem megy.
Betti: Most komolyan szakítasz velem? *sírós emoji*
Konrád: Igen, és lehetőleg hagyj is békén. Kösz.
Ennyi volt a beszélgetés, nagyon fel sem tudtam, fogni a látottakat, mert Konrád kapta is ki a kezemből mikor rájött, hogy nem a sajátját tartja a kezében.
- Elolvastad? - kérdezte a srác.
- Nem - vágtam rá kapásból.
- Helyes - bólintott, majd elvonult be a sátrába. Utána akartam szólni, hogy az én telefonom hol van, de mivel megláttam, a pokrócon így nem tettem fel a kérdést. Feloldottam a saját telefonomat, és láttam egy nem oda illő sort.
Ötkor Amerikában.
Kettőt pislogtam hátha eltűnik és csak oda képzeltem, de nem ott volt feketén fehéren.
- Berni hahó? Élsz még? - ült le mellém Kinga én pedig villámgyorsasággal zártam be az app -ot.
- Persze, persze jól vagyok. - mosolyogtam és bemásztam a sátorba. Megnéztem az időt ami 4:05 percet mutatott. Elkezdtem össze pakolni a cuccaimat, mert megígértem apuéknak, hogy 8 előtt vagy a körül haza érek és miután találkoztam Konráddal, tiplizek. Óra 33-as vonattal fogok haza menni mert arra lesz buszom szóval, sietnem kell majd mert a vonatállomásig el is kéne jutnom.
Gyorsan bedobáltam a cuccaimat a táskámba, és nagy nehezen össze húztam a cipzárját, majd ráültem, egy "Én győztem köcsög" nézéssel, és gondolattal. Megnéztem az időt, 4:45 volt.
- Bassza meg ilyen hamar telik az idő? Why?
- Berni, te magadban beszélsz? - néz be hozzám Ati.
- Nem, neem biztos hallucinálsz Attila. - veregetem meg a vállát és magam után vonszolva a táskám mentem ki a sátorból. A szerencsém az volt, hogy a sátor nem az enyém hanem Kingáé és nem kell az össze szedésével bajlódnom. Elindultam Amerikába.
20 perc kellett ahhoz, hogy oda érjek a kontinenshez,de mentségemre legyen, hogy egy baromi nehéz táskát cipelte. Ahogy egyre közeledtem, láttam Konrádot. Az arcán meglepettséget véltem felfedezni. Aztán gyorsan oda futott hozzám és elvette a csomagomat.
- Szia. - köszönt. Hallottam a hangjában az idegességet.
- Szia. - köszöntem én is. - Miért kellett idejönnöm? Csak azért mert el kell érnem a következő vonatot, és messze van az állomás. - hadartam mert, ha őszinte akarok lenni mert nekem egy picit, furi volt a szitu.
Konrád állt, nem szólt semmit. A földet nézte. Elővettem a telefonom, csekkoltam, hogy mennyi az idő. A kijelző 5:10 mutatott szóval most kellene elindulnom.
- Figyelj, Konrád nekem indulnom kell... - ahogy kimondtam a szemembe nézett és megcsókolt. Kikerekedtek a szemeim, de visszacsókoltam. Levegőért kapkodva váltunk szét. Az én arcomon meglepettség és zavarodottság tükröződött, a velem szemben lévő srác arca csak úgy ragyogott, a szemei csillogtak.
- Én is megyek. - mondta és felvette a hátizsákját és az én sporttáskámat.
- De.... neked még van két napra jegyet. - mutattam a karján lévő szalagra.
- Nem baj. - mosolygott. - Haza megyek. Veled. - Ahogy rám nézett kávébarna szemeivel, az összes csontom felmondta elméletben a szolgálatot és elolvadtam teljesen. Az igazság az, hogy ez nagyon gáz, de ez van.
Elindultunk ki, a fesztivál területéről, közben írtam a csoportba, hogy Konráddal leléptünk.
Kinga: Mii? Mi a f*sz? Neee!!! Gyerekek mondjátok, h vicceltek pls.
Ati: Neee.... a Korni lelépett.
Kitti: De még volt két napotok nem, hello?
Berni: Nekem nem.
Konrád: Nekem volt, de eljöttem. Amúgy Ati... Mi az,hogy Korni?
Ati: A két név egyesítése. Tudod. Berni + Konrád = Korni. Vagy a Bernrád az jobb?
Konrád: Nem.
Közben ott tartottunk, hogy óra 20 volt és legalább még egy 15 perces séta állt előttünk. Lemondtam arról, hogy elérjük a vonatot. Mentünk tovább miközben egy ismerős kocsi hajtott el a mi irányunkba. Megnéztem a rendszámát, aztán elkezdtem eszeveszetten kalimpálni. A sofőr nem látott meg, így inkább elővettem a mobilom és tárcsáztam a bátyámat.
- Mondjad, Bern. - hallottam meg a hangját.
- Épp most hajtottál el mellettünk Ricsi.
- Mi a.... - hallottam, hogy satuféket, nyom. - Azonnal ott vagyok.
- Oké. - mondtam és leraktam. - Szerveztem taxit. - mosolyogtam a málhás szamárra.
- Cica, el nem tudod képzelni milyen boldog vagyok.
- Cica? - néztem rá értetlenül, miközben megállt mellettünk a fekete Opel.
- Pattanjatok be. - mondta lehúzott ablakon keresztül Ricsi.
- Nem kell kétszer mondanod. - mondta Konrád. Bepakoltuk a csomagtartóba a táskákat, mi pedig, be ültünk a hátsóülésekre. Kényelmesen befészkeltem magam, és felkészültem a 3 órás útra ami ránk várt, amit én alvással fogok tölteni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése