Sötét Angyal Álma

Washington lakosai pánikban vannak. 2016. december 06. napján Mikuláskor egy bevásárló központba eljött a lakosokhoz az igazi finn Télapó a manóival. rengetegen meglátogatták a kedves öreg nagyszakállút, csakhogy aztán brutális dolog történt. Megnyíltak az egek és leszállt Ő. Akit monmdenki csak Angel of Darkness-nek hív. - mondta a nő belőlem meg kitört a nevetés mint kutyából a barnaság.

Elővettem a kamerámat és neki álltam filmezzni.

- Hello, Guys! Sharon Black vagyok, és üdv itt ebben a kis vlog videóban. Mától kezdve részesei lehettek a mindennapjaimnak. Minden nap Élő live-ben fogom tolni nektek a cuccost. Addig is Puszi mindenkinek- villantottam egy ördöginek szánt mosolyt majd bevágódtam az úgy bérelt  lakás foteljába.

Amúgy, mint mondtam Sharon Black vagyok, egy alakváltó akit az Alvilágból küldtek ide erre a Föld nevű bolygóra, hogy botrányt hozzak ide a népeknek. Aztán majd jól rám küldik a Fentiek valamelyik Angyalukat, hogy megdorgáljon és visszaküldjön az Alvilágba. Az Alakváltó dolog azért jó mert közben tudok egy csomó mást dolgot is csinálni. Repülni (ugyan is Hádész-mádész megáldott szárnykkal.) Futni, Rikálcsolni (ez alatt a borzalmas dög-keselyű hangot értem, amivel elijesztem az embereket.)

Na megyek dolgozni – gondoltam miért ne? Úgy is ez az egyetlen vigaszom az életben akkor miért hagyjam ki a lehetőséget.  Kiléptem az ajtón elővillantottam szárnyaimat, és neki indultam a városnak. Miközben repültem kevertem egy nagyobb fekete felhőt, amiből előtörtek a villámok. Közbe rikácsoltam még egy kicsit a népeknek, hadd féljenek. Ugyan is, mit érnék anélkül. Az emberek félelméből kapom meg én az erőmet. Leszálltam a shopping mall tetejére, és megmozgattam egy icuri-picurit az épületet. Mivel nem akartam nagyobb feltünést kelteni ezért fogtam magam és lezuhantam a tetőről. Aha, nem keltettem nagy feltűnést á, nem. Jól van megbolondultam. Beütöttem egy kicsit a fejem, de mivel Alvilági vagyok ezért nem olyan gáz, mintha ember lettem volna.

-         Jól van asszonyom? – nézett le rám egy 60-as éveiben járó férfi.

-         Ja, csak ne aszonyomozzon kérem mert attól kivagyok feszülve.

-         . Elnézést. Akkor jól van és nincs semmi baj.

-         Aha. Kösz a törődést. – felálltam és elhúztam haza.

Elővettem nemrég beszerzett kamerámat, és elkezdtem L!VE-olni.

-         Hey Everybody! Itt van az első L!VE Gyertek sokan. – és jöttek. Vagy 3000-en néztek amikor kopogtak.

-         - Na ki a rák az ilyenkor. Gyertek nézzük meg. - vettem le az állványról a kamerát és úgy nyitottam ajtót.

-         Sharon Black ezennel letartóztatom a Föld népének félelembe tartása miatt.  – mondta egy fehérszárnyú Istenség. Szerelmes vagyok.

-         Öhm, Khm, Hihi. – zavarban voltam. – Várj várj várj. Hogy mi? – néztem rá elkerekedett szemmel.

-         Jöjjön velem Miss Black. – na bazz.

-         Pill öcsi. – vigyorogtam rá. – Bocsi embriók. Én vagyok a Sötét Angyal. Pusszancs mindenkinek. Ugyan is nem leszek sokáig köztetek – kikapcsoltam a kamerát és átadtam magam az Angyalnak.

-         A Fentiek majd eldöntik a sorsod. Van szárnyad igaz?

-         Ja. Tépjünk azt legyek túl rajta. – kitártam szárnyaimat és követtem a srácot. Nagyjából negyedórát repültünk az emberek kíváncsi tekintetével kísérve.

-          Erre, gyere. Nincs jogod szólni.

-         Ja, vágom a szitut. Menjünk már. Amúgy Scott vagy ugye? Nekem nagyon tetszik ez a név. Eldöntöttem, hogy ha egyszer gyerekem lesz akkor fiút szeretnék és Scottnak nevezném el. – fecsegtem de rám mordult.

-          Hallgass. – kinyitott egy ajtót. Beléptünk és elég durva látvány fogadott.

Bal oldalon az Alvilág követsége, jobbon meg értelemszerűen az Angyaloké. Középen Hádész és Isten veszekedett. Az Alvilág ura meglátott és elém ugrott egyből.

-         Sharon, drága egyetlen virágszálam! Már azt hittem kinyiffannntott az a csssúnya Scott. Gyere kincsem nem lesz baj. – bevezetett Isten elé.

-         Sharon Black ezennel bűnösnek nyilvánítalak a Föld népe ellen követett bűnödért. És a büntetésed….

-         Szívem kellj fel. Elkésel az iskolából. – rángatott anya.

-          Hogy mi?